Mesélj magadról! Hogyan kezdődött a fotózás iránti szenvedélyed, és honnan jöttél?
2013-ban egy (akkor még csak jó ismerős) megkeresett, hogy tudnék-e segíteni neki esküvői videó felvételében. Így csöppentem bele ebbe a világba. Évről-évre egyre több megkeresést kaptunk, a kapcsolat is barátsággá feljlődött. A mozgóképes világ mellett folyamatosan figyeltem a fotósokat, néztem a képeket, és hamar megfogalmazódott bennem is a gondolat: én is akarok ilyet. Nem csak profi gépet birtokolni, hanem természetesen profi minőségű képeket készíteni. Ellestem technikákat, és a videózásban is elkezdtem/elkezdtünk egyedi nézőpontokat keresni és alkalmazni. Mindig is érdekelt, hogy az alsóbb kategóriás eszközökből minél magasabb szintet hozzak ki. A kezdeti időszakban (és itt már célozva a fotós terveket) telefonnal és egyszerű bridge géppel fotózva elindultam egy olyan úton, ami jelenleg is tart. Ez a fejlődés útja, aminek – úgy gondolom, hogy – sosincs vége. A covid sajnos megtépázta az esküvői piacot, viszont ez jó lehetőség volt arra, hogy gyorsítsak a tempón. A lazítás után már több megkeresés érkezett „fotós ügyben”, jöttek az ilyenkor szokásos ingyenmunkák és a portfólióépítés. Sosem felejtem el a legelső portésorozatot… 2022-re a kezdőtechnika is összeállt, így létrehoztam a saját fotós vállalkozásomat. Dombóvári vagyok, így elősorban ebből a dél-dunántúli régióból érkeznek a megkeresések is, de hívtak már Ercsibe is esküvőt fotózni.
Mi az, amit legjobban szeretsz a fotózásban, és mi adja számodra legnagyobb kihívást?
Egész életemben társasági ember voltam (és vagyok most is). Szeretem a nyüzsgést, és vallom, hogy a legnagyobb poénokat az élet írja. A rendezvényfotózás során – kiemelve az esküvőket – nincs két egyforma pillanat. Ezért mindig résen kell lenni, figyelni az embereket, és az egyetlen lehetőségnél „lecsapni”. A több évtizedes emberközeli gyakorlat során (videózásra és a korábbi színpadi, vagy színpad technikai munkákra gondolok) egész jól megismertem az alapvető testbeszédet, ami azért jó mankót nyújt a fotózások során. Mivel dokumentarista stílusban fényképezek, legtöbb esetben a képen szereplő alany nem is veszi észre, hogy őt vettem célba. (igen, tudom, személyiségi jogok…). Viszont amikor megmutatom nekik az akkor készült képet, legtöbb esetben a „de jóó” vagy a „végre egy jó kép rólam” mondatok után a „honnan tudom majd letölteni?” kérdésnél már én is nyugodtabb vagyok. Talán pont ezért nincs olyan, hogy „legnagyobb kihívás”. Beszélhetnénk akár technikai megvalósításokról is, de a cél mindig ugyanaz: olyan fotót lerakni az asztalra, hogy a képen szereplő emberek tetsszenek maguknak 🙂
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Van-e meghatározott stílusod vagy témád, amit legjobban szeretsz fotózni? Ha igen, miért pont ezt választottad?
Van: az emberábrázolás. Ahogy az ezermester is csak egy picit ért mindenhez, de egy valamihez nagyon, ugyanez érvényes rám is. Portrékat, rendezvényeket, családokat, babákat, vagyis EMBEREKET fotózom legszívesebben. Az épület-, természet- vagy állatfotózás nem az én szakterületem. Ennek oka simán visszavezethető a korábban elmondottakhoz: világ életemben közösségi ember voltam. Munkáim során (a többihez képest) elenyésző beállított képet készítek. Mivel nagyban függ a körülményektől- és a helyszíntől a fotó, mindig keresnem kell azokat a nézőpontokat, amik nem hétköznapi módon mutatják be az eseményeket. Sunyi módon, tényleg a pillanatot vadászom a háttérben „bujkálva”,de elmondhatom: sokkal őszintébbek az így készült fényképek, és sokkal több mondanivalót rejtenek.
Melyik projektedre vagy a legbüszkébb, és miért? Van valami különleges történet a képek mögött?
Mindegyikre büszke vagyok, és minden fotó- vagy sorozat mögött rejlik 1-1 sztori. Ahogy egy könyv vagy egy film is a bevezetővel kezdődik, egy esküvőre is rá kell készülni. Persze van, aki ezt nem szeretné, de az alapcsomagjaim is a teljes napra/napokra szólnak. Pont ezért, hogy a Nagy Nap történéseit hiánytalanul elmesélhessem. Bátran állítom, hogy akkor igazán értékes egy fotósorozat, ha évek múltán is érzed az illatokat, és a füledben cseng az akkori beszélgetés és hangulat összes hangja. A különleges projektek közül csak néhányat említenék: hóban (-6 fokban) jegyes fotózás, sárban/traktorral kreatív, de egy alkalommal temetés fotózására is kértek már fel. Ez utóbbi emberi oldalról közelítve nem volt egyszerű…
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Mit gondolsz, mi az, ami megkülönböztet téged más fotósoktól?
A legszebb ebben a szakmában, hogy ahány fotós, annyi stílus. És mivel ideális esetben képek alapján választják a párok a fotósukat, így azt is mondhatnám, hogy mindig az ifjú pár tudná csak elárulni, hogy miért pont én … Bár léteznek rémsztorik szakmán belül is; a 11 éves esküvős múltam során 1 olyan fotóssal találkoztam (akkor még videósként), akivel az első mondat után kiderült: ő nem lesz partner a munkánk során. Talán ő volt az, aki a szükséges negatív példát hozta: én nem akarok ilyen lenni. Mivel elég hosszú időt töltünk együtt az esküvőn (nem csak a násznéppel, hanem a többi szolgáltatóval is), fontos számomra a jó hangulat. Ez az alap ahhoz, hogy ne munkának érezzem az ott töltött időt.
Hogyan dolgozol együtt az ügyfeleiddel? Mi a legfontosabb szempont a sikeres fotózás során?
Maradjunk az esküvői példánál. A menyasszony-vőlegény párossal minden esetben a személyes találkozót preferálom. De nem csak a szerződéskötéskor van erre lehetőség. A legnépszerűbb csomagom mellé jegyes fotózást szoktam felajánlani. Mindig elmondom, hogy ez az alkalom – amellett, hogy szuper fotók készülnek – arra is remek lehetőség, hogy egy kicsit összebarátkozzunk. Megkeressük a legelőnyösebb profilokat, és ők is megismerik a kamera mögötti embert. Sztorizgatunk, és a vidám „feladatok” során nevetgélünk, közben persze kattog a gép ezerrel. Megismerik „élőben” a munkásságomat, így talán már nem érzik magukat feszélyezve a Nagy Napon sem. Azt hiszem, itt szokott kiderülni, hogy a fotós valójában nem csak fotós, hanem egy kicsit stand upos, egy kicsit lelki szemetesláda, és egy kicsit pszichiáter vagy motivációs tréner is. A buliban a korábbiakkal ellentétben már nem a háttérből dolgozom, hanem a táncoló emberek közé is bemerészkedek. De mire idáig eljutunk, már van kapcsolatom velük is, így felszabadultan táncolnak a kamera előtt. De hogy a kérdésre is válaszoljak: számomra legfontosabb, hogy a képeimen ne álmosolyok, és ne álarc mögé bújt emberek szerepeljenek, hanem valódi pillanatok és érzések. Ehhez elengedhetetlen a jó kapcsolat és a bizalom felépítése. És ez nyilván nem csak az esküvőkre igaz…
Képek szerzői jogi védelem alatt áll…
Ha csak 1 képet választhatnál, amely a legjobban képviseli a munkásságodat, melyik lenne az és miért?
Több kedvencem is van, és nem vagyok biztos abban, hogy külön-külön lefedik a munkásságom. Az egyik kedvenc képem a kisebbik lányomról készült, arcközeli fotó, ami egy óriási, hosszú kacagás kellős közepén készült, még a vállalkozás előtti hónapokban (ezzel a fotóval Tolna megye második legszebb mosolya díjat érdemelte ki a kisasszony :)). A többi viszont a nagy ölelésekről, őszinte könnyekről szól. Mindegyik kép egy-egy őszinte pillanatban készült. És ez vagyok én. Az őszinte pillanatok vadásza.
Mik a terveid a jövőre nézve? Van valamilyen új projekt vagy kihívás, ami előtt állsz?
Egyik legnagyobb célom, hogy az ország fearless fotósai között az én nevem is szerepeljen. Hosszú még az út idáig, de a technikai fejlesztések mellett ez mindig irányadó. Ez egy olyan szakma, ahol fejlődni mindig van hova. Hiszem, hogy a „jó bornak nem kell cégér”, és lekopogom: egyre többen keresnek meg korábbi lakodalmakból, és a webes keresések során is egyre többször találnak rám.
Köszönjük Keszthelyi Tamásnak, hogy betekintést nyújtott a fotózás világába és megosztotta velünk kreatív szemléletét. Sok sikert kívánunk a jövőbeli projektekhez és az új ügyfelek megtalálásához! Reméljük, hogy még sok izgalmas fotós pillanattal örvendeztet meg minket.
Web: ktfotoart.hu
Partnerünket megtaláljátok a Leonor Online-on..
Írta : Lippai Piros
