Vannak alkotók, akiknek a munkája mögött nem trendkövetés, hanem egy hosszú belső út áll. A Tulip esetében a divat nem pusztán esztétikai kérdés, hanem személyes történetekből, emlékekből és tudatos építkezésből született válasz. A márka alapítója művészi érzékenységgel és mérnöki gondolkodással közelít a ruhatervezéshez, miközben saját életútját, értékrendjét és jövőképét is beleírja minden egyes darabba. Az alábbi beszélgetés ennek az útnak a fontos állomásait mutatja meg.
Mikor és hogyan született meg a Tulip ötlete?
20-as éveimben 2011-2012 sokat foglalkoztam a modellkedéssel és művészeti ágazatokkal, tagja voltam a BCSF facebook csoportnak „Budapesti Csoportos Fotózás”, ahol TFCD alapon volt lehetőség modell munkákra, castingokra, fotózásra jelentkezni. Ezen a fórumon talált rám Tovt Erika, sminkes, aki szeretett volna velem együtt dolgozni egy projektmunkán. Éltem a lehetőséggel és a projekt keretein belül Erika varrt nekem egy kimonót, megmutatta korábbi munkáit. Azonnal beleszerettem a káprázatos ruháiba, amelyeket hobbyból tervezett és művészekkel befotózott. Megtetszett a stílusirányzat és a designer munka. Ez volt az a mérföldkő az életemben amikor komolyabban elkezdtem érdeklődni a tervezői munka iránt. Vonzott a szépség és divatipar, a különleges kelmék és ruhaköltemények, az emberi alkotás, rajzolás, értékteremtés világa, így tudatosan elkezdtem építkezni ezen az úton. Itt még csak az irány formálódott bennem, mivel szeretnék foglalkozni. Fontos volt számomra, hogy olyan munkalehetőséget válasszak, ami kedves a szívemnek. Később erre az álláspontra építettem mester diplomamunkámat is- válassz olyan pályát, ami kedves a szívednek (2022 könnyűipari mérnöktanár)
Mi inspirál leginkább a tervezésben, és mit jelent számodra a „Tulip” név?
Amikor tervezek az intuíciómra és az első gondolatokra építek. Szeretem a természet közeli helyeket, ahol tudok inspirálódni. Az első kollekciómat a Bükk hegységben rejlő varázslatos Lillafüreden terveztem. Nagyon szeretek rajzolni, ezért nem alkalmazok digitális szoftvereket, hanem rajzaimat kézzel készítem. A „TULIP” mint márkanév megszületése szorosan kapcsolódik az életemhez, személyiségemhez. Óvodás koromban is hercegnőket rajzoltam jellemzően tulipánnal díszített ruhákban. Az iskolás években több versenyen is részt vettem, köztük egy meseíró pályázaton is, ahol „Tulipánország” néven megírt gyermekművem külön díjazásban részesült. A történetet szeretném mesekönyvben illusztrálni és mesekönyvként megjeleníteni elsőként a kisgyermekeim Panna 5, Réka, 3 számára, majd lehetséges nagyobb körökben is. Az időben tovább haladva, középiskolásként felkeltette az érdeklődésemet a tatabányai korábbi tiszti kaszinó, ami egy öreg de patinás épület, ikonikus képe szülővárosomnak, Tatabányának. A helyi lakosok tulipánosházként ismerik az épületet tulipánnal díszített motívumai miatt. Kevesen tudják rólam, de szeretek az építészeti stílusokban elmerülni és sétálni a különböző tereken, utcákon, ahol történelmi épületek tekinthetőek meg. A tatabányai épület magával ragadt engem egy romos műemlék fotózásra, ahol én voltam a modell. Azóta felújításra került az épület és rendezvényeknek ad otthont. Terveim között szerepel, hogy tovább írjam a tulipán és saját történetemet, hogy szülővárosomban elsőként a tulipános házban mutatom be saját divatipari kollekciómat.
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Hogyan kapcsolódik össze a mérnöki és a művészi gondolkodásod a márkában?
Könnyűipari mérnök végzettségemmel a ruhaipari innovációt szeretném megvalósítani. Ipar 4.0-ás rendszerekben, automata gépekben, felhő alapú vezérlő rendszerekben gondolkodom. Egyedi és kisszériás darabokat tervezek. Fontos a zéró waste mint környezetvédelmi alapelv, ami a műszaki pályát erősíti. A termékek, amiket tervezek kreatív termékek designer kelmékből és stílusos kiegészítőkből, így fontos szerepet kap a tervezés, alkotás, egyediség, luxus is a technológia mellett. A termékek gyártása során hangsúlyt kap a gazdaságosság és nem utolsó sorban a vásárló fiziológiai elvárásai is.
Milyen értékeket szeretnél a Tulip márkával közvetíteni?
Elegancia, luxus, kényelem, szakértelem, egyediség, nőiesség.Mindezekkel az értékekkel azt szeretném elérni, hogy minden viselője magabiztosan, stílusosan és harmóniában érezhesse magát a saját bőrében.
Hogyan definiálnád a nőt, akinek a ruháid készülnek?
A nő, akinek a ruháimat tervezem, olyan, aki harmóniában él önmagával; aki boldogan és magabiztosan lép az életbe, stílusában sikkes, személyiségében erős, sikeres és elegáns- a ruháim célja, hogy ezt a belső erőt és szépséget minden pillanatban kifejezhessék.
Milyen érzés most, hogy elindult a projekt és dokumentálva lesz az utad?
Örömmel tölt el, hogy félúton vagyok az álmaim megvalósítása felé. Az olykor buktatókkal teli ösvényen félve és izgatottan taposom az utat az ijesztő ismeretlenbe. Az út nehéz, de kalandos és izgalmakkal teli. Az utazás során értékes kapcsolatokat építek, keresem az egyensúlyt a szívemre hallgatok. Fontos számomra, hogy az utókornak adhassak azokból a tapasztalatokból, amelyekkel gazdagodom. A dokumentálás ténye ezért is fontos, hogy az információ szabadon áramolhasson azokban a körökben, ahol ez értéket képvisel. Kitérve a magán szférára-hobbyra, az oktatásra, a tehetség gondozásra, a következő generációra, történelemre.
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Hogyan látod a hazai könnyűipar helyzetét, és miért érzed, hogy “fel kell virágoztatni”?
A hazai ruhaipar hanyatlik. Az ipari szektorból jó, ha 1%-a a gazdasági szférának ezen a területen tevékenykedik. Veszélyben a ruhaipari gazdálkodó szervek és oktatási intézmények. A probléma forrása a korlátlanul exportált külföldi olcsó cikkekből és a fast fashion-ből ered. Nem lehet versenybe szállni óriásvállalatokkal, akik a világpiacokat uralják. Magyarországon kiöregedett a szakma, 100 éves tankönyvekből tanítanak, nem tudják felkelteni az érdeklődést a fiataloknál, nem vonzó a pálya, mert nincsen sikeres életpálya modell mögötte. A felnőtt korosztály nem fektet bele időt, energiát, pénzt mert alul fizetett a szakterület. Ma Magyarországon az utolsó varrodák üzemelnek és a vállalkozók, amit csak tudnak külföldi piacokon varratnak, mert a rendszerváltás óta a ruhaipari ágazatot nem támogatták a fellendülés útján, elöregedett és nincs innováció. A versenyképes vállalatok pedig a legújabb technológiákkal rendelkező vállalatoktól szerzik be az alapanyagokat félkész és késztermékeket, hogy globális piacon tudjanak maradni. Elhivatott szakemberként fontos számomra, hogy az a tudás amit én még megkaphattam, megtanulhattam ne vesszen kárba. Műszaki tudásomat és kézügyességemet ötvözve lehetőségem van modern eszközökkel dolgozni, modern könyveket készíteni ezzel hosszabb távon fenntarthatóvá és vonzóvá tenni az iparágat a következő generációnak.
Mit jelent számodra az önmegvalósítás a szakmai életben?
Az önmegvalósítás fogalmával egyetemista koromban találkoztam első alkalommal. A Maslow piramis felkeltette az érdeklődésemet és azóta tudatosan azon dolgozom, hogyan tudom elérni a piramis csúcsát. A piramisnak különböző szintjei vannak, ezeken a szinteken különböző szükségletek elégülnek ki. A hipotézis az, hogy a piramis csúcsára felérve az egyénnek kielégülnek az alap, a szociális, társadalmi, egyéni szükségletei, az egyén visszaad a társadalomnak sikereivel. Ebben a modellben is az adok-kapok egyensúly rejlik. És aki ezt megtalálja feltud jutni a piramis csúcsára, ahol sikereket könyvelhet el és elégedett mert elérte úgy a céljait, hogy közben nem csak kapott, hanem adott is. Számomra az önmegvalósítás azt jelenti, hogy megmutatom a társadalomnak másként is lehet élni, példát szeretnék mutatni a gondolkodásommal, tudásommal, alkotói munkáimmal, karitatív tevékenységeimmel, az adok- kapok egyensúllyal, testi és lelki egészséggel, az álmok tudatos beteljesíthetőségével.
„A siker és az önmegvalósítás akkor teljes, ha az nem csak kapsz, hanem adsz is.”
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Mit gondolsz, miben tudod te megváltoztatni a ruhaipart?
Gondolkodásmód, technológia, innováció, modern tanulási környezet, példamutató magatartartás, vonzó életpályamodell, magánoktatás, tehetséggondozás, kreatív életszemlélet.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnod a Tulip küldetését, mi lenne az?
Arra törekszem hogy a ruhák élménye révén a nők magabiztosan alkothassák saját stílusukat, miközben új életre kelti a ruhaipar iránti szenvedélyt.
Zárógondolatként annyit fűznék hozzá ,hogy számomra ez a történet nem pusztán egy tervezői út bemutatása volt. Könnyűipari végzettséggel belülről ismerem azt a szakmát, amely ma egyszerre küzd az eltűnés és az újjászületés határán. Éppen ezért különösen fontosnak tartom azokat a kezdeményezéseket, amelyek nem nosztalgiából, hanem tudásból, felelősségből és hosszú távú gondolkodásból építkeznek. Niki szemlélete számomra ilyen: nem hangos állítás, hanem következetes, tudatos munka eredménye. Olyan hozzáállás, amely emlékeztet arra, hogy a ruhaipar nem lezárt fejezet, hanem egy tovább írható történet feltéve, hogy vannak, akik hajlandók érte dolgozni, tanítani, és értéket átadni a következő generációknak.
Írta: Lippai Piros
