Bevezető
Az esküvői dekoráció sokak számára csupán látvány. Színek, virágok, textíliák harmóniája. De vannak alkotók, akik ennél sokkal többet látnak benne. Számukra minden egyes részlet mögött történet, érzés és egyedi világ húzódik meg.
Huszárné Gyuráki Andrea, a Mandi Dekor megálmodója pontosan ilyen. Az ő munkájában nemcsak a szépség, hanem a személyesség és az őszinteség is központi szerepet kap és talán éppen ez az, ami igazán különlegessé teszi.
Mesélj arról a pillanatról, amikor először érezted, hogy a dekorációk világa nemcsak hobbi, hanem az életed része lehet! Mi adott bátorságot ahhoz, hogy elindítsd a saját vállalkozásodat?
Hát az egy nagyon érdekes pillanat volt, 2020 február 21 éjszakája volt, 22 hajnal. Este 10-ig dolgoztam az akkori másodállásomban, ami egy online chat ügyfélszolgálat volt, közben pedig a saját esküvőnkre készítettem a dolgokat, csipkés befőttes üvegek, mű virágos díszek ilyesmi. Ekkora már tudtam, hogy a termékek készítése érdekel, és esküvői termékeket már hébe- hóba készítettem megrendelésre egy jó ideje. Aznap hajnalban elkészült egy virágdísz, ami később a köszöntő táblánk mellett kapott helyet, és mikor kész lett letettem a földre, hogy lefotózzam, és mellé feküdt a labradorom. Miután elkészült a kép, nézegettem, hogy milyen jól áll a kutyának a virág.
Majd elküldtem egy kedves ismerősömnek, aki szintén kreatív iparban dolgozik, és akkoriban mindig éjszaka dolgozott, mert picik voltak a gyerekei. Őt úgy ismertem meg, hogy a mi esküvőnkre rendeltem tőle két-három terméket, de már évek óta ő a Mandi Dekor egyik legnagyobb alapanyag beszállítója, plexi és egyéb alapok kapcsán, plusz a céges pólóinkat, pulcsiainkat is ő készíti, és még sorolhatnám. Miután elküldtem a képet beszélgettünk, majd lefeküdtem aludni. És mikor felkeltem már tudtam, hogy nem lesz elég a termék készítés, helyszíneken is szeretnék dekorálni. Pár nap múlva el is kezdtem ehhez megfelelő képzéseket keresni, hogy majd az esküvőnk után beiratkozom, hiszen főállás és másodállás mellett nem akartam még ezt is pluszba.
Megtaláltam, és abban az évben ősszel el is végeztem az első ilyen jellegű képzést. Ez fontos volt számomra, hogy képzés nélkül nem állok ebbe bele. Vállalkozási háttér mindig volt mögöttem, a szüleim családi kis cége, így amikor terméket készítettem egyszerűsített bejelentéssel voltam bejelentve, így számlát is írhattam. A családomban és az ismerettségi körömben mindig volt vállalkozó, így nem áll tőlem távol ez a világ, főállás mellett idővel egyértelművé vált, hogy a vállalkozás lesz idővel a főfoglalkozás. Ez az idő már eljött.
Gyakran mondod, hogy „nincs két egyforma esküvő” mesélj egy konkrét példát, amikor ez különösen nehéz vagy izgalmas döntéshez vezetett a munkád során!
Ez azért alakult ki bennünk, mert nagyon szeretjük az egyedi dolgokat. Jómagam sohasem állt be a sorba szinte és nem voltam divatkövető. Azt vettem és viseltem, ami tetszett magamon. Ezt vittem tovább a saját esküvőnk dekorációjába és ez megmaradt továbbra is. Ebben nagyon hasonló a csapatom, a férjem és a legfőbb segítőm Niki felfogása is, hogy minden pár egyedi, nem lehet két egyforma esküvőt dekorálni, és szerintünk nem is szabad. Nagyon nehéz döntést sosem kellett hoznom ez ügyben, mert ezzel együtt tud rezegni az összes párunk. Az a része már annál izgalmasabb, amikor általunk dekorált esküvők képeit küldi egy pár, hogy ők ilyen dekort szeretnének. Ilyenkor jön a kreativás, hogy hogyan tegyük ezt egyedibbé. Persze vannak egymáshoz hasonló eszközök, megoldásokat amiket használunk, de teljesen egyforma úgysem tudna lenni, hiszen két virágdísz sem sikerül soha teljesen egyformára. Ilyenkor a párokkal egyezetetve cserélünk ki elemeket, teszünk bele újat vagy veszünk ki olyan elemet, ami esetleg nekik annyira nem tetszik. Legtöbbször az eszköz használattal, mint váza, gyertya tartó, virágállvány stb, a virágokkal, vagy a textil
használattal tudunk ilyenkor a kívánthoz összhatásban hasonló, de még egyedi megoldást létrehozni.
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Ha egy párod elképzelése és a te kreatív víziód teljesen szemben áll egymással, hogyan döntöd el, melyik irányt kövessétek? Mit tanultál ezekből a helyzetekből arról, mikor érdemes engedni, és mikor ragaszkodni a saját elképzelésedhez?
Eddig nagyon nagy szerencsénk volt, mert sohasem volt szöges ellentétben a pár elképzelése attól, amit mondjuk mi tudtuk az adott helyszínre, évszakhoz stb. elképzelni. Nem gondolom, hogy fent állna ilyen lehetőség, hogy az ő tervük vagy az én kreatív vízióm szemben állna egymással hiszen azért valljuk be a szolgáltató azt készíti el, amit a megrendelő kér. Úgy gondolom elég sokféle stílusban otthonosan mozgunk már annyira, hogy ne okozzon gondot, ha valamit mondjuk alap esetben mi máshogy képzeltünk volna el. Irányítani finoman szokszor szükséges és kell is a párokat, hiszen nem minden illik az adott helyszínhez, az adott stílushoz, vagy az elképzelt költségkerethez, vagy a teljes látványhoz. Abban hiszek és úgy cselekszem, hogy ha valami nagyon nem passzol finoman, de határozottan meg kell mondani, mert csak a nyílt és őszinte kommunikáció visz előre. Egy dekoratőr nem ragaszkodhat görcsösen a saját elképzeléseihez, amennyiben igen akkor úgy kommunikáljon már ajánlatkéréskor a pár felé, hogy ő már pedig csak azokat a stílusokat készíti el, amiket ő akar. Nem tartom korrektnek a görcsösen, foggal körömmel ragaszkodást, törekedjünk az arany középútra, maradjon meg a káposzta, de mindkét térfélen lakjanak jól a kecskék.
Volt már olyan dekoráció, ami teljesen másként alakult a helyszínen, mint ahogy tervezted? Hogyan reagáltál, és mit mondanál, mi a legfontosabb, amit ezekből a pillanatokból tanultál?
Számomra meglepő, mert ilyet hallottam már más dekorosoktól, hogy minden másképp alakult, de ezt nem igazán értem, hogyan lehet. Ha voltunk helyszínbejáráson, átrágtunk mindent többször is, hogyan lehet, hogy végül teljesen máshogy alakul valami? Apróságok persze lehetnek, pl nagyobb a szél jóval, így stabilizálni kell a boldogságkaput. Kiderül, hogy pluszban lesz még egy sütis asztal is az eddig megbeszélteteken felül, nem baj, van nálunk plusz váza és pár szál virág. Kiderül, hogy a határozott kérésem ellenére sem szedte asztalokra a pár a 120 fős násznép ültető kártyáit. Kiderül, hogy egy harmadik személy eltöri a vőlegény kitűzőt, miközben viszi a vőlegénynek, stb. Ilyen apróságok elő szoktak fordulni, ahol esküvőszervező megléte mellett több olyan galiba is volt, amiben igencsak hibás volt a szervező, levontunk a következetést, hogy jobb lesz nekünk vele nem dolgozni máskor. Hála égnek olyan csapatom van, hogy mindent megoldunk. Mindig mindenre van egy jó ötlet, egy megoldási terv. Mindenből tanultam egy picit, de talán a legfontosabb, hogy szinte mindenből hordunk magunkkal pót eszközt, és már évek óta nem egy, hanem kettő szervíz ládával járunk, hogy minden legyen nálunk, amivel meg lehet oldani a felmerülő apró gondokat. Helyszínbejárásokon azt is ellenőrizzük hol van áram és vízvételi lehetőség, valamint menyezet vagy oszlop díszítés esetén, hogy mit, hova, hogyan lehet rögzíteni. Felkészülés esetén nagy meglepetés még nem ért minket.
Mit gondolsz, mire van igazán szüksége a pároknak, hogy ne csak elégedettek legyenek, hanem valóban átérezzék az általad teremtett élményt? Hogyan tudod ezt mindig megvalósítani?
Itt jön a képbe a nincs két egyforma esküvő elméletem. Mint ahogyan nincs két egyforma pár vagy ember sem, úgy nincs két egyforma rendezvény sem. Hasonlóságok persze lehetnek, meg ugyanúgy használt eszközök stb, de minden pár esetében arra törekszünk, hogy valami mindig egy kicsit más legyen, ebből a szempontból egyedi. Azt gondolom amellett, hogy látni szeretné, amit elképzelt ez nagyon fontos neki, hogy az ő esküvője megismételhetetlen és egyszeri legyen, ehhez pedig nagyon sokat számít a dekoráció. A szép dekoráció amiben a pár jól érzi magát, őket tükrözi, az ő kedvenc virágaik vannak a teremben az egész esküvő hangulatára kihat. Ha a pár boldog, és látszik, hogy önazonos nekik a környezet, otthonosan mozognak a dekorációban akkor azt a násznép is észreveszi és megjegyzi. Így megvan számukra a teremtett élmény is.
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Mi volt a legnagyobb szakmai kihívásod egy dekoráció elkészítése során, és hogyan változtatta meg ez a gondolkodásodat a munkádról és a vállalkozásodról?
A mindig megújulást valamennyire lehetne kihívásnak nevezni, de igazából ez egy kellemes kihívás hiszen meg van bennem hozzá a belső hajtóerő. Persze voltak komolyabb esetek: pl helyben tűzött két méteres virágdísz a fára a szertartáson, majd annak átköltöztetése a főasztalra. Ilyenkor Nikivel és sokszor a csapattal már előre tervezünk, ötletelünk, A,B,C terveket készítünk és többféle forgatókönyv is van a fejünkben. Minden dekoráció elkészítésében van valamennyi kihívás, kisebb, nagyobb, többször feszegettük már a fizikai határainkat, viszont egyiket sem éltem meg tragikusan, sőt. Minden egyes megoldott szituáció, vagy rövid idő alatt lehozott nagyobb teljesítmény arra ébreszt rá, hogy ez az én utam, hogy jóhelyen vagyok, jó amit csinálok/csinálunk, jó a csapatom, és ez az én hivatásom. Inkább pont, hogy a vállalkozás és a munka változtatta meg a magánéletbeli gondolkodásomat. Kos vagyok, gondolom mondanom sem kell, hogy mindig fejjel a falnak, sosem tudtam semmire várni, minden azonnal kell, és ha valami nem úgy alakul ahogy elterveztem akkor világvége van, illetve volt. Mivel a rendezvényvilágban és a vállalkozásban pontosan a flexibilitás az egyik legnagyobb előny így ezt el kellett sajátítanom, és azóta sokkal könyebben kezelem a változást magánéletben is, már nem dől össze a világ ha valami nem rögtön és nem úgy történik, ahogy elképzeltem.
Hogyan teremted meg a gördülékeny együttműködést a csapatoddal a helyszínen, miközben mindenki kreatív és önálló személyiség? Tudnál példát mondani egy olyan helyzetre, amikor ez különösen nehéz volt?
Különösen nehéz helyzet nem volt, vagy erről kérdezzük meg őket is? Viccet félretéve, ha egy ember szereti, amit csinál akkor teljesen más a tűréshatára is, ami másnak már hatalmas teher lehet, hogy nekem meg sem kottyan és fordítva. Így különösen nehéz helyzet nem maradt meg a fejemben, mert mindig mindent meg tudtunk oldani, és ez reméljük igy is marad. Le is kopogom gyorsan. Gördülékeny együttműködés: barátok is vagyunk, hiszen ismerjük egymást, legtöbbükkel már a dekorálás előtt is azok voltunk, sőt a mi esküvőnket is együtt dekoráltuk. Aki pedig időközben került be mindig valakinek az ismerőse/barátja közülünk így simán ment a beilleszkedés. Gördülékeny az egész, mert ismerjük egymást, sokat dolgoztunk/dolgozunk együtt és sokszor van mihez kötni a dolgokat, pl: csináld meg kérlek Fanni féle háttérfal alapját, majd jövök és együtt másképp bedíszítjük, vagy: úgy tedd az anyagot a kapura, mint Tihanyban. Hála égnek ezekben a dolgokban nagyon jó a csapat memóriája, és jó alapot ad a könnyű munkavégzéshez. A fejemben mindig kész a terv, ehhez viszek eszközöket, és reggel mielőtt neki állunk dekorálni mindig van egy taktikai megbeszélés. Akinek van kreatív ötlete elmondja, van amikor alap esetben is már úgy kapja meg a feladatot, hogy díszítse fel a hidat ahogyan ő gondolja, és elmondja mi az ötlete, de senki nem megy a saját feje után teljesen, azt nem is hagynám, hiszen nem ők beszéltek a párral előtte. Ha a koncepcióba beleillő ötletük támad simán felhasználjuk. Pont ettől lesz még egyedibb.
Nemcsak esküvőket, hanem céges rendezvényeket, születésnapokat is dekoráltok hogyan változik a gondolkodásod, a stílusod és a döntéseid ezeknél az alkalmaknál?
Egy céges rendezvény esetén nincsenek akkora érzelmek, mint egy esküvőnél azt azért valljuk be. És sok esetben konkrét elképzelés sincs, csak tematika és költségkeret. Teljesen más világ, nem rosszabb vagy jobb, csak más. Céges rendezvények esetén a funkcionalitás sokszor előtérbe kerül, és többször van arra igény, hogy ne csak szép legyen hanem költséghatékony és helytakarékos is. Ilyenkor abszolút nem családiasban vagy barátiasságban kell elképzelni a megrendelővel a készülődést, és az agyamat erre kell átállítani. Ilyenkor az ajánlat is máshogyan néz ki, tárgyilagosabb, kevesebb érzelemmel fűtött vagy kevésbé baráti szavakkal átszőtt maga a tárgyalás is. A születésnap pedig valahol a kettő között van, nem is nagyon formális, mint egy céges vacsora, de nem is akkora ünnepség általában, mint egy esküvő. Persze kivételek vannak mindenhol. Az alap elemek sok esetben hasonlóak minden esetben: asztalok díszítése, welcome rész díszítése, de míg egy esküvőn van főasztal, főasztal háttér, szertartás dekoráció addig egy születésnapon vagy céges eseményen inkább fotósarok, fotófal amit kérnek többen. Anyagokat, eszközöket szinte ugyanazokat lehet használni, ott nem sok eltérés van.
Képek szerzői jogi védelem alatt áll..
Ha a Mandi Dekort újra kellene indítanod most, mindent az elejétől kezdve, mit csinálnál másként, és miért? Mit tartanál mindenképp meg a jelenlegi módszereidből?
Közhely, ha azt mondom, hogy semmit nem csinálnék másképp? Ha valaki én nagyon hiszek abban, hogy semmi nem véletlen. Mióta erre az útra léptem, minden jól halad, a maga medrében, ahogyan kell, innen is tudom, hogy jó helyen vagyok. És emiatt azt gondolom semmit nem csinálnék másképp. Tudatosan építettem a vállalkozást, jártam képzésekre, bővítettem a készletet. Először főállás és másodállás mellett kezdtem, hogy megnézzük mi lesz belőle, egy év alatt a másodállás helyére lépett a vállalkozás, és hat évvel a kezdés után a főállást is ki tudtam váltani a vállalkozással. Úgy gondolom mindent a maga idejében tettem, vettem, bővítettem, alakítottam át.
Hogyan látod a saját fejlődésedet a következő években, melyik készségben vagy képességben szeretnél a leginkább előre lépni, hogy jobb dekoratőr és vállalkozó legyél?
Még a 100% vállalkozó lét az, amit meg kell tanulnom jól kezelni, hogy ne azt jelentse a kötetlen munkaidő hogy heti 60 órát dolgozom. Most rengeteg új termék és új projekt van a fejemben, illetve egy új egyetem elvégzése. Maga az egyetem nem a dekorációval kapcsolatos, de vállalkozásban jól hasznosítható, és a jövőbeni tervekhez fontos szakot néztem ki magamnak. Tervek vannak bőven, főleg a folyamatos megújulás területén is. Igazából ezt a képességet tartom most a legfontosabbnak, és ezt fejlesztem majd idén a legjobban. Ezek mellett hangsúlyt fektetek idén a más jellegű kreatív tevékenységek tanulására is, workhsop jelleggel, mint pl kalligráfia, mézes kalács díszítés. Ezekkel nem hivatásszerűen szeretnék foglalkozni, viszont hiszem, hogy ezek is fejlesztik a kreativitást a saját szakmámon belül is, illetve segítenek kikapcsolódni. Illetve social média ismereteimet szeretném fejleszteni, valamint a fényképezési látásmódomat.
Zárógondolatként el mondható hogy Andrea története jól mutatja, hogy a siker mögött nemcsak tehetség, hanem tudatosság, kitartás és folyamatos alkalmazkodás áll. A Mandi Dekor ma már nemcsak dekorációkat jelent, hanem egy szemléletet: minden esemény egyszeri és megismételhetetlen. És talán éppen ez az, ami igazán különlegessé teszi hogy a dekoráció itt nem csupán látvány, hanem élmény, ami emlékké válik.
Írta: Lippai Piros
Partnerünket megtaláljátok a Leonor Online-on!
