A jegyes időszakban minden olyan mesébe illőnek tűnik. Gyűrűk csillognak, naptárak telnek be próbákkal és egyeztetésekkel, és a szívünk tele van várakozással. De valahol, mélyen ezek mögött a csillogó részletek mögött elkezdődik valami más is: a láthatatlan elvárások lassú, finom behatolása.
Kezdetben csak apró megjegyzések. Egy mosoly kíséretében odavetett nálunk szokás, egy barátnő lelkes képzeld, Pinteresten láttam ötlete, vagy egy szolgáltató megnyugtató „mindenki így szokta” mondata. És te még bólogatsz, örülsz, hogy segítenek, hogy ennyi szeretet vesz körül. Aztán egy napon hirtelen elbizonytalanodsz:
Mi az, amit mi akarunk, és mi az, amit mások szeretnének helyettünk?
Az esküvő, amit mások álmodtak meg?
A legnagyobb veszélye az esküvőszervezésnek nem az, hogy valamit elrontunk. Hanem az, hogy észrevétlenül egy olyan napot rendezünk meg, amiben pont mi nem vagyunk benne.
Galambokat reptetünk, mert anyu úgy érzi, ez olyan romantikus.
Csokiszökőkutat rendelünk, mert a kolléganőknél is nagy sikere volt.
Olyan zenét választunk, ami illik hozzánk, de sosem volt közünk hozzá.
Az elvárások nem mindig hangosak. Néha éppen a csendes meggyőződés a legerősebb: az, amikor mi magunk hisszük el, hogy valamit úgy kell, mert így illik, mert az elvárás. De ki írja valójában az esküvőd forgatókönyvét? Ki dönti el, hogy mi számít méltónak, szépnek, elegánsnak?
A legfontosabb kérdés: ez rólunk szól?
A jegyes időszak egyik legfontosabb, mégis legkevésbé tanított képessége az önreflexió. Minden döntés előtt megállni, és őszintén megkérdezni magunktól:
Ez nekünk fontos? Mi ketten akarjuk ezt, vagy csak valakinek meg akarunk felelni?
Ez nem azt jelenti, hogy minden külső ötlet rossz. Néha pont egy szülői javaslat hoz elő régi családi emlékeket, vagy egy szolgáltató rutinja adja meg az esemény biztonságos keretét.
De a kulcs ott van, hogy te döntsd el, mi marad benne a napban – és mi nem.
Kommunikáció: az őszinteség eleganciája
Az egyik legnagyobb félelem, hogy ha nemet mondunk valamire, megbántunk valakit. Pedig a tapasztalatok szerint az emberek nem a formákat szeretik, hanem a valódiságot.
Egy szeretetteljes, világos mondat néha többet ér, mint tíz kompromisszum.
Például: Tudjuk, hogy sokan számítanak rá, de úgy érezzük, nekünk nem fontos a menyasszonytánc. Más módon szeretnénk megköszönni a vendégeknek, hogy eljöttek. A meghívóban jelezzük, hogy szűk körű szertartás lesz, de szívesen mesélünk majd róla, és küldünk képeket.
Egy esküvő nemcsak egy esemény, hanem kommunikáció is: arról, kik vagytok ti ketten, miben hisztek, hogyan szeretnétek élni.
Az igaz dolgok mindig átütnek
Lehet egy esküvő kicsi, spontán, mezítlábas a kertben. Lehet elegáns, nagyszabású, palotás tánccal a bálteremben. A lényeg nem a forma, hanem a tartalom.
Ha egy döntés mögött ott vagytok ti, akkor az a vendégek számára is érezhető.
És épp ez az, amit nem lehet összehasonlítani. Mert ami igaz, az nem hasonlítható. Csak szerethető.
Zárógondolat
A láthatatlan elvárások veszélye nem abban rejlik, hogy léteznek. Hanem abban, ha nem vesszük észre őket. De ha mertek megállni, kérdezni, dönteni – akkor lesz egy napotok, ami nem tökéletes lesz…
hanem a tiétek. És ez mindennél többet ér.
Írta: Lippai Piros
